Szerntbeszéd karácsony ünnepén

2024. december 25. szerda 10 óra

Kistarcsa karácsonyi ünnepi mise

Krisztusban Kedves Testvéreim!

És az Ige testté lett, hallottuk János apostol örömhírét! Advent folyamán többször elmélkedtünk az Úr angyala imádság szavairól, melyek mind megtalálhatók a Szentírás lapjain. Ez az imádság, hitünk rövid foglalata. Az Úr angyala köszönti a Szűz Máriát és ő méhébe foganá Szentlélektől szent fiát, imádkozzuk az első szakaszban. A második szakaszban Mária igenjét imádkozzuk: Íme az Úrnak szolgáló leánya, történjék velem szavaid szerint. És a mai evangéliumi szakaszban a harmadik részhez értünk. És az Ige testté lett és közöttünk lakott. A zárókönyörgésben, pedig azért imádkozunk, hogy akik megismertük megváltásunk történetét az örökéletre eljuthassunk. Ebben az imában benne van Isten megváltó szeretetének üzenete, ez karácsony üzenete is.

Minden emberi foganás egy csoda. Isten terve szerint két ember egybeolvadó szeretetének, szerelmének gyümölcse. Szükséges a két ember akarata és cselekedete, de Isten áldása is. Mégis titokban és tőlünk függetlenül jön, vagy éppen nem jön létre.

Minden családban a fiatal édesanyának és édesapának megdobban a szíve, amikor érzékelik már nem ketten vannak, hanem hárman. Amikor az orvos először erősíti meg ezt a jó hírt: új élet van születőben! Isten az élet ura, ő adott és ad mindannyiunknak életet. Ehhez hasonló örömhír amiről Izajás könyvéből olvastunk.

A zsidókhoz írt levélben Pál apostol arról ír, hogy Isten minden időben szólt hozzánk. Hol prófétái, hol választott emberei által. Jézus születésekor viszont Fia által szólt hozzánk. Jézus hatalmasabb az angyaloknál, hiszen minden angyal leborulva imádja őt. Az angyalokat nem nevezi Isten a fiának. Mi emberek viszont a keresztségben Isten gyermekivé válunk, Jézus testvérei leszünk.

Mindannyian szívesen és örömmel nosztalgiázunk gyermekkorunk karácsonyairól. Amikor még tudtuk, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát, és az ajándékokat. Amikor még gyermeki szívvel és hittel írtuk az ajándékkérő levelet a kis Jézusnak. Hová lett ez a gyermeki hit és bizalom? Miért nincs ma bennünk felnőttekben?

A názáreti lány története azt mutatja, hogy Istennek minden lehetséges. Mária hite példa számunkra. Gábor angyal köszöntő szavaira kifejezi, hogy nem érti az egészet: Hogyan lehetséges, amikor én férfit nem ismerek? De mer kérdezni, nem vakon fogadja le a sorsát. Isten nem vak engedelmességet kér tőlünk, hanem gyermeki bizalmat. Mária választ kap az angyaltól: A Szentlélek ereje borít be árnyékával és gyermeked a magasságbeli fia lesz. Nyilván Mária nem lett sokkal okosabb a válasz után. De gyermeki bizalommal elfogadja: Legyen nekem a te igéd szerint.

Mindannyiunk életében a kisgyermekkorban a szülők testesítik meg a jó Isten hatalmát és mindenhatóságát. Ahogy fejlődünk, növekedünk testben, lélekben, értelemben, sok-sok kérdést teszünk fel szüleinknek. Amivel néha már sírba kergettük őket. De ez mind az értelmi növekedésünk folyamata. Ha a lelkünk megmarad ennél a kiskorú függő-hitnél és nem válik személyes döntéssé, akkor sokkal könnyebben érnek minket csalódások.

A lelki fejlődésünk érdekében is sok-sok kérdést kell feltennünk. Először önmagunknak. Ha megtaláljuk a választ az jó! Ha nem tudunk válaszolni, akkor szüleinknek, barátainknak tehetjük fel. Sok esetben tapasztalatuk, bölcsességük segíthet nekünk. És ha ők is elakadnak, akkor a jó Istenhez is fordulhatunk kérdéseinkkel.

Vannak kérdések, amire lehet azonnal válaszolni. De sok olyan kérdés is születhet bennünk, amire nem lehet azonnal felelni. És a jó Isten bölcsessége van ebben. Isten mindig ráér. Van ideje velünk foglalkozni.

Ha fel tudjuk tenni a kérdéseinket és azokra megfelelő válaszokat kapunk, akkor van lehetőségünk fejlődni és eljuthatunk az érett hitre, ami ugyanolyan erős lehet, mint a gyermekkori hitünk.

Gyermekkoromban sokszor kértem szüleimet, hogy vegyenek nekem játék puskát. Ők világosan megmondták, hogy nem vesznek, mert szerintük a fegyver nem való játékszer a gyermek kezébe. (Tegyük hozzá, felnőtt kezébe sem való!) Emiatt szomorú és haragos voltam rájuk, mert nem értettem meg, hogy ők ezzel jót akarnak nekem.

Sokszor kérünk életünk során a jó Istentől. Van amit megkapunk és sokszor nem. Hogy viszonyulok ilyenkor Istenhez? Lázadozom? Bevágom a durcást és elfordulok tőle, mert nem az én akaratom teljesült?

Egy alkalommal észrevettem, hogy a bátyámnak van rejtett zsebpénze. Ebből elemeltem 60Ft-ot, ami hatalmas pénz volt akkoriban. És megvettem magamnak a kétcsöves durranós puskát. De hát hova tegyem otthon? A kertbe rejtettem el. No, nem sokáig tartott a pünkösdi királyságom. Hamar előkerült a fegyver és elővettek, hogy ez meg mi? Jól elvert édesanyám, de egy életre megtanultam, hogy ne lopjak és nem hazudjak senkinek.

Istennek is vannak kérései felénk, amivel abban segít nekünk, hogy a földi életünkben szeretetben tudjunk élni és az örök életre eljussunk. Amikor durcásan elfordulok Istentől, mert nem teljesítette a kérésemet. Fölöslegesnek ítélem meg a parancsait, amivel segíteni akarja az életem. Ilyenkor könnyebben kisiklik az életem. És újra csak Istent kezdem el hibáztatni bűneimért, kudarcaimért, amiért nem úgy mennek a dolgok az életemben, ahogy szeretném.

Isten már bebizonyította, hogy mennyire szeret engem. Emberré lett, embertelen körülmények között. Hajléktalanként Betlehemben, menekültkénk Egyiptomban. Mindenét nekünk adta és mégis halálra ítélték Jeruzsálemben. Életét adta értem. Ha valaki ennyire szeret engem, hogyne adna nekem mindent?

Nekem megbocsátottak szüleim, soha többet nem hánytorgatták szememre, miután ezt lerendeztük. Én sem éreztem haragot a verés miatt. Isten nem ver bottal mondja a közmondás. De Isten nem bosszúálló. Az a gonosz műfaja.

Ha úgy érzed rendezni valód van Istennel, vagy bármely szeretteddel, érdemes mielőbb megtenned a kiengesztelődést, bocsánatkérést, hogy Te is érezhesd Isten feltétel nélküli elfogadó szeretetét. Ő mindig vár rád és képes megbocsátani neked!

Pál apostol írja a korintusi híveknek: Minden szabad nekem, de nem minden hasznos. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává. (1Kor 6,12)

Éljünk ebben a szabadságban, a szeretet szabadságában, hogy mindig Isten útján tudjunk járni és egykor az örök életben is találkozhassunk!

Ámen