Szentbeszéd advent 4. vasárnapján

Advent 4. vasárnap, előeste 18 óra, Kistarcsa

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Napról-napra közeledik karácsony ünnepe. A héten sokan befejeztük az irodai munkát az idei évre, de vannak, akik az ünnepek alatt is dolgozni fognak, kórházakban, éttermekben, közlekedésben. A nagy bevásárláson remélhetőleg már túlvagyunk, A háziasszonyok tervezgetik az ünnepi menüt. Szorgosan készítjük a meglepetéseket, amivel szenteste lepjük meg egymást szeretteinkkel.

A mai olvasmányok a megváltó érkezésére hangolnak bennünket. A kezdő könyörgés ismerősen csenghetett a fülünknek, hiszen egész évben imádkozzuk az Úr angyala imádságban: Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk.

Mikeás próféta a 12 kispróféta egyike. Kr. előtt 8. században élt. Szamaria és Jeruzsálem társadalmának romlottságát ostorozta, fölháborodott az előkelők visszaélésein. Tanításában megjelenik szeretetet ápolása és alázatos járás Isten előtt. A ma hallott 5,2 verset: Te, efratai Betlehem, bár a legkisebb vagy Juda nemzetségei között, mégis belőled születik majd, aki uralkodni fog Izrael felett. Próféciaként értelmezzük, amelynek értelmében a Messiás születési helye Betlehem.

Pál apostol levelében a 40. zsoltárból idézi: Íme, elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van. Krisztus vallja Istenről: aki emberi testet alkotott számára Mária méhében. Kérdés, hogy ha az ószövetségi törvényekben leírt áldozatokat Isten nem kívánta, vajon miért van a Szentírásban? Magyarázat lehet, hogy Istennek mindenből a legjobbat kell adni, hiszen mindent tőle kaptunk, mindent neki köszönhetünk. Az ószövetségi áldozat egyrészt erre hívja fel a figyelmünket, hogy Istent mindig az első helyre tegyük. Másrészt az áldozat bűneltörlő jellege arra figyelmezteti az embert, hogy bűnös. Ezekkel az égő és engesztelő áldozatokkal könyörögtek Istenhez bűnbocsánatért. De azt is érzékelték, hogy ezek az áldozatok nem tökéletesek. Ezért újra és újra meg kellett ismételni.

Jézus eljövetele példát mutat számunkra az engedelmességre. Már a legkisebb gyermek is tudja, hogy ez mennyire nehéz. De felnőtt fejjel is megtapasztaljuk idősödő szüleinkkel szemben, vagy a munkahelyi súrlódások közepette. Pedig a béke alapja is lehet sokszor, az engedelmesség, szófogadás. De a szeretetünket is megmutathatjuk az engedelmességünkkel.

Jézus engedelmességével és áldozatával egyszer s mindenkorra letörölte bűneinket. De ez a megváltás nem kényszerítő erejű, kell a mi akaratunk is hozzá. Azzal kezdődik, hogy a szívünkben megszülethet karácsony éjszakáján a megváltó, vagyis befogadjuk Őt a szívünkbe.

Az evangéliumban Máriával találkozunk, amint az angyali üdvözlet után, sietve elindul felkeresni nagynénjét Erzsébetet. Mennyire más ez a sietés, melyet a szeretet hat át. 3-4 napi járásra kellett mennie. Erre kismamaként egyedül kellett vállalkoznia, hisz Józsefnek a munkáját kellett végeznie. Az út nem volt veszélytelen, hiszen Szamaria földje mellett is el kellett haladnia, márpedig tudjuk, hogy a zsidók és a Szamariában élő emberek ellenségesen néztek egymásra. Nem volt sem busz, sem vonatközlekedés. Útközben szállásról is kellett gondoskodni. Egy szó mint száz, érezhetjük Mária sietségében a szeretetet, mely útnak indítja őt erre a veszélyes útra.

Vajon az én sietségemet mi motiválja? Gondoljunk csak egy-egy reggeli indulásunkra. Mennyire tudunk tudatosan nem sietni, kapkodni? El tudom-e tervezni a napomat már előző este vagy reggel, hogy jusson minden fontos dologra időm? Jut-e időm Istenre már reggel? Vagy Ő ráér később? Év vége felé feszítenek a határidők is. Ezt is ismerjük.

Tegnap reggel elaludtam. Kinyomtam az ébresztőt, de a nehéz éjszaka után visszaaludtam és amikor feleszméltem, csak 15 percem maradt a HÉV eléréséig. Gyorsan döntenem kellett, mi fér bele ebbe a negyedórába és mi az amit most el kell engednem, hogy kapkodás, sietés nélkül indulhasson a napom.

Mária és Erzsébet találkozása sok művészt megihletett, ahogyan ez a két kismama üdvözli egymást. Legszebb imáink egyike az Üdvözlégy Mária is idézi Erzsébet szavait. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Annyira szépen fejezi ki a Szentírás, hogy a magzat az édesanya méhében tökéletesen átéli, megérzi, azokat az eseményeket, érzelmeket, amelyek az édesanyával, jelen esetben Erzsébettel történnek. Amikor a magzat életének jogaiért szállunk síkra, akkor ezek jó ha szemünk előtt vannak.

Ebben a találkozásban két csodát átélt édesanya örvendezik. Minden anyaság egy-egy csoda, ezt sokan közületek is átélhették, amikor gyermeket hordoztatok a szívetek alatt. Ezt mi férfiak soha nem tudjuk átélni, csak a Ti megosztásotokból tudhatjuk, milyen nagy csoda ez. De Mária és Erzsébet találkozásában mindkettőjüknél van egy csoda-többlet.

Erzsébetnek egész életében nem lehetet gyermeke és ráadásul most már túl is volt azon az életszakaszon, ahol normál esetben gyermeket foganhat egy asszony. És mégis, most kiválasztott lett. Példa lehet számunkra a kitartása, mikor az életünk során kérünk valamit a jó Istentől és látszólag nem hallgat meg. Akkor gondoljunk Erzsébetre az ő hitére és alázatára. Akkoriban hatalmas szégyennek számított, ha egy nőnek nem lehetet gyermeke. Isten büntetésének tartották és megbélyegezték a magtalan asszonyt. Erzsébet ezt a megbélyegzettséget egész életén át hordozta. Most Isten elvett tőle ezt a szégyenét, ahogy imájában fogalmazza.

Mária életében a csoda azt jelentette, hogy férfit nem ismert és mégis gyermeket várt a Szentlélek erejéből. Ezt sem akkor, sem ma nem lehet ésszel felfogni, megérteni. Csakis hittel. Mária ebben példa számunkra. Hitt az angyal szavának, elfogadta Isten meghívását és így tudta Isten kiválasztani édesanyául fia, Jézus számára. Erzsébet rávilágít arra, hogy Mária hite egyben boldogságának forrása is. Mária most már nem siet. Ott marad 3 hónapig Erzsébet mellett és segített neki a szülése előtt hónapokban.

Karácsony a keresztények számára Jézus születésének ünnepe. Hitünk szerint Jézus szeretetből testesült meg Mária méhében és jött el közénk, hogy megváltson minket a bűn szolgaságából. Nekünk ajándékozta Önmagát. Ennek mintájára a karácsony a Szeretet ünnepe is, aminek jeleként megajándékozzuk azokat, akiket szeretünk.

Ezt a szeretetet tapasztaltam meg az egyházi munkahelyemen de a hallássérültek iskolájában is, ahol nem a vallásos dolgokat hangsúlyozzák. Mégis a szeretetnek azokban az apró jeleiben, amelyekkel egymást megleptük, tökéletesen meg lehetet tapasztalni az Isten szeretetének a jelenlétét, akár kimondva, akár kimondatlanul, hiszen Velünk az Isten.

Ámen