Homília advent 3. vasárnapján - 2024.

2024. december 15.

Advent 3. vasárnap, előeste 18 óra, Kistarcsa

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Az Öröm vasárnapját tartjuk ma egyházunkban. Gaudete in Domino semper – Örüljetek az Úrban szüntelenül: újra csak azt mondom, örüljetek, az Úr közel van! (Fil 4,4.5) Hallottuk szentmisénk kezdőénekében. Majd a szentleckében újra csak felcsendültek ezek a szavak a filippi híveknek írt levélből. Ha valamit kétszer mondunk az általában nagy nyomatékossággal bír.

De lehet parancsszóra örvendezni? Ez egy ok nélküli vigyorgás lenne? Érzéketlennek kell lenni a fájdalmakra, vagy tagadjuk a fájdalmakat? Vagy ez egy tudatos dolog?

Ismeritek Placid atyát, aki megjárta a Gulág poklát. 10 évig raboskodott ott. Ő alkotta meg a túlélés szabályait melyben a második szabály: Keresni kell az élet apró örömeit, mert az is van, csak azt nem vesszük észre. Nem volt könnyű megtanulnunk ott abban a nyomorúságban, hogy az életnek vannak apró örömei. Észre kell venni, és meg kell örvendezni, mert ez az életnek a művészete. (…)

Mi az örömünk forrása?

Az Úr közel van! Nem azt mondja Pál apostol, hogy közeledik, vagy közel lesz! Hanem azt: Az Úr közel VAN. Már itt és most, jelen van az Úr! Ez a mi igazi örömforrásunk. A filippi levél így folytatódik:

Ne aggódjatok semmiért, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket hálaadással az Úr elé.

Már megint mit olvasunk? Lehet parancsszóra nem aggodalmaskodni? Amikor annyi minden gyötör minket az életben! Amikor annyi bizonytalanság vesz körül bennünket. Odaérek-e időben a találkozómra? Kocsival menjek, vagy tömegközlekedéssel? Sikerül-e elvégezni az iskolát? Kijön e még a kórházból a beteg hozzátartozónk? És megannyi húsba vágó kérdés miatt tudunk joggal aggodalmaskodni.

A kérdés igazából az, hogy mit teszünk ebben az aggodalmaskodó világban? Tudunk-e ezekkel a gyötrő kérdéseinkkel Mennyei Atyánkhoz fordulni, azzal a gyermeki bizalommal, ahogyan egy kisgyermek írja a karácsonyi kéréseit a Jézuskának! Ott van-e a hálaadás bennünk? Uram Te mindent tudsz, azt is tudod mi az, ami igazán a javunkra, a javamra válik. Hálát adok ezért és szívből köszönöm jóságodat, amellyel nap mint nap elhalmozol és így terjesztem eléd gyermeki bizalommal kéréseimet. Legyen meg a te akaratod!

Pál apostol így folytatja:

Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban. És ez a béke, amely be tudja tölteni gyötrődő szívünket. Megőrzi szívünket az aggodalmaskodástól. Át tudja formálni a bensőnket és Isten békéje, által leszünk képesek örülni az Úrban. Ez így mind csak elmélet. Semmit nem ér, ha nem valósítod meg a saját életed-ben.

Hányan vannak köztünk, akik sok mindent kértünk már Istentől és azt tapasztaltuk, mint-ha Isten nem hallgatná meg az imánkat. Hányszor kértünk már Istentől, hogy gyógyítsa meg egy-egy szerettünket és mégis elveszítettük. Ilyenkor természetes, hogy ott van a szívemben a reménytelenség, a csüggedés, a hitetlenség, mert úgy tűnik Isten nem hallgatta meg az imámat.

Két dolgot ne felejtsünk el!

(1) Isten nem automata, hogy elmondom az imámat, megnyomom a megfelelő gombot és kipottyan a kérésemre a megoldás.

(2) Isten sokkal jobban tudja mire van szüksége annak, akiért imádkozom. Gyermeki bizalommal bátran hagyatkozzam Istenre, tudva, hogy az Ő akarata a legjobb mindannyiunk számára.

Két egyszerű példával szemléltetném. A történet egy emberről szól, akinek a koronavírus mentette meg az életét. Ez az utas a körülményeknek köszönhetően maradt életben, aki a 2021. január 9-én induló indonéziai repülőgépre váltott jegyet. Az illető azért nem tudott felszállni a járatra, mivel arra csak negatív koronavírus teszttel engedték fel az embereket, az ő eredménye azonban nem érkezett meg.

Mire a teszt eredménye megjött, a gép már felszállt, de rövid időn belül le is zuhant, ismeretlen okból. A repülőn 62 utas tartózkodott. A hatóságok tájékoztatása szerint a roncsokat, emberi maradványokkal egyetemben, a Jávai-tengerben találta meg a parti őrség egyik hajója. Egyelőre nem tudni, hogy a lemaradt személyen kívül vannak-e túlélői a tragédiának.

De említhetném a saját esetemet is, mivel a koronavírusnak köszönhetem, hogy az MTVA-nak feliratokat készíthetek. Hiszen amikor minden templom és imaház bezárt hetente közvetítette a TV Isten vigasztaló, reményt adó üzenetét a szentmisék és istentiszteletek által. Ezekhez kértek fel engem, hogy készítsem el előre a szertartások feliratait. Ezt mind a mai napig csinálom, évente kb. 30 szertartást feliratozok a Duna Tv-csatornának. A holnapi napon 11 órától pl. Miskolcról egy görögkatolikus szent liturgiát fognak feliratozva közvetíteni.

Mit tegyünk? – teszik fel sokan a kérdést Jánosnak a Jordán folyó partján. Számomra is gyakran feszítő ez a kérdés, amikor két jó közül kell választanom és mind a kettőt szeretném, de nem lehetséges. János útmutatásában a kulcsszó a megelégedés. Elégedjél meg egy ruhával a fölösleget add oda annak, akinek kevesebb van. A vámosok elégedjenek meg azzal, ami meg van szabva, ne követeljenek többet. A katonák pedig a zsoldjukkal elégedjenek meg és ne bántsanak senkit.

Tegyük fel a kérdést magunknak: Elégedett vagyok? Boldognak érzem magam? Észreveszem mennyi-mennyi ajándékot kaptam a jó Istentől? Van meleg otthonom, családom, munkám, rengeteg ruhám, ennivalóm… Észreveszem ezeket, vagy természetesnek tartom? Megszoktam? Elvárom, hogy így legyen?

És panaszkodom, kesergek, ha valami nem úgy van ahogy elvárom, ahogy megszoktam? Vagy hálát adok minden nap a természetesnek tűnő, megszokott jó létért?

Mennyi-mennyi ígéret hangzik el a reklámokból, ha ezt megveszed boldog leszel, sikeres leszel, elégedett leszel. De ha nem veszed meg, akkor jaj neked, mert utolsó leszel, egy senki leszel, sugallják a reklámok könyörtelenül.

Kinek hiszek? A reklámoknak, akik a földi boldogságnál, a földi értékeknél nem látnak tovább? Vagy Istennek és az ő szavának a Bibliának, melyben világosan megfogalmazza számunkra, hogy: Ne aggódjatok semmiért, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket hálaadással az Úr elé. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meg-halad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.

Legyen ez a mai Örvendetes vasárnap egy alkalom arra, hogy elhatározást tegyek, és újra tudatosítom magamban: közel van az Úr, itt van a szívemben, és emiatt szüntelenül örvendezhetek, hiszen Ő egyedül elég nekem!

(Ismeretlen szerző imája)
Erőt kértem az Úrtól, – s ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam, – és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam, – gondolatokat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.
Bátorságot kértem, – és Isten veszélyeket adott, melyeket legyőztem.
Szeretetre vágytam, – és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket, hogy segítsek rajtuk.
Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Meghallgatta imádságomat!

Ámen